Milyen kicsi a világ!

Kiderült, hogy hosszú évek óta van egy közös ismerősünk, akiről eddig nem is tudtunk. Mármint tudtunk róla mindketten, hogy a srác az ismerősünk, de az nem derült ki, hogy mindketten ismerjük őt. Teljesen véletlenül derült ki egy beszélgetés közben. Valahogy szóba került a tartós bérlet, és mindketten mondtuk, hogy van egy ismerősünk, aki egy flottakezelő cégnél dolgozik. Itt még nem is volt semmi gyanús, aztán valamelyikünk a nevén említette, a másik meg nevetve mondta, hogy „jé, az én ismerősömet is pont így hívják”. Innen már elég gyorsan eljutottunk odáig, hogy tényleg ugyanarról az emberről beszélünk, mint a másik. Már nem először fordul elő, hogy megállapítjuk, hogy milyen kicsi a világ. Egyre-másra derül ki, hogy közös ismerősünk van, vagy éppen az ismerőseinknek van rajtunk kívül közös ismerőse. Ebbe pedig előbb utóbb bele fogok zavarodni… Mindenesetre megbeszéltük, hogy egyszer mindenképpen szervezünk majd egy közös sörözést vagy valami hasonlót, ha már egyszer mind ismerjük a másik kettőt. Elgondolkodtató, hogy ez hogy a fenébe nem derült ki eddig. Pedig tényleg évek óta ismerjük mindhárman a másikat. Ez a történet is csak még jobban megerősítette bennünk a „kicsi a világ” elméletet, és biztos vagyok benne, hogy hárman is ugyanolyan jókat fogunk beszélgetni, mint ketten-ketten. Tovább olvasom