Hogy tudok online sportfogadást kötni

Sokan vannak, akik a mérkőzéseket, meccseket, folyamatosan figyelve, fogadásokat kötnek, a sport versenyekre! Gondoljunk csak bele, hányan tippelik meg a foci mérkőzések végeredményeit?! Te szoktál fogadásokat kötni?

Sportfogadás bárhol

Már számtalan lehetőségünk van arra, ha fogadni szeretnénk valamelyik csapatra, vagy egyénre, vagy akár valamelyik lóversenyre. Ezt megtehetjük azonnal, kint a futamon, telefonon, interneten, vagy egyszerűen besétálunk egy irodába, és megtesszük a tétünket, az adott mérkőzésre.

Tovább olvasom

Azok a bosszantó reklámok!

nyelviskola Budapesten

nyelviskola Budapesten

Az internet tele van reklámokkal, ehhez már hozzászokhattunk. Sőt, vannak kifejezetten idegesítő reklámok is, amiket a böngésző állandóan az ember arcába tol. Viszont valamikor a napokban belefutottam egy olyan hirdetésbe, ami kilógott ebből a sorból. A módszer mondjuk ugyanaz volt, bekerült az értelmes tartalom elé, hogy muszáj legyen megnézni. De maga a hirdetés nagyon ötletesen és szépen volt összerakva. Ami viszont bosszantó, hogy semmire nem emlékszem belőle azon kívül, hogy egy nyelviskola Budapesten a hirdető. Ilyenkor persze nem működik az ember memóriája, amikor valami jót és ötleteset kellene újra megkeresni, hogy meg tudjam mutatni annak, akinek beszélek róla. Talán majd egyszer beugrik. Mert sem az iskola neve, sem a honlap, amin előkerült a hirdetés, nem jut eszembe. Remélem, azért előbb vagy utóbb csak visszakerül a kreativitás, a fantázia és az eredetiség a reklámszakmába. Egyszerűen nehéz elhinni, hogy tényleg ennyire nem tudnak semmi újat kitalálni. Bár lehet, hogy ez már csak álom marad, és a reklámok és hirdetések egyre unalmasabbak és borzalmasabbak lesznek. Ezért nem nagyon nézek tévét sem, mert mindig csak fölbosszantom magam. Bár tény, hogy néha akad egy-két egész szellemes és ötletes darab is.

Tovább olvasom

Ezzel biztos lehet hódítani!

Mostanában elég sok a szabad hétvégénk. Mármint úgy szabad, hogy nincsen előre megszervezett program. Kitaláltuk, hogy elmegyünk valami tanfolyamra, hogy agyonüssük az időt. Mostanában elég sokszor jött szembe velünk a neten egy mixer iskola hirdetése, ahol mixertanfolyamok és barista képzések is vannak. Mivel nem vagyunk nagy kávésok, ezért már az elején is hajlottunk afelé, hogy a mixertanfolyamnak járjunk egy kicsit jobban utána. Meg persze ez utóbbival biztos jó pár hölgyet tudnánk meggyőzni, hogy érdemes ránk időt szakítani. Még abszolút semmi konkrétban nem maradtunk, sőt, egyelőre az ötlet maga is csak egy elméleti kérdés. De lehet, hogy tényleg ez a koktélos dolog lesz a befutó. Végül is rosszul biztos nem járunk vele, és legalább néhány hétvégénket lefoglalja. Addig sem ülünk a gép előtt. Mert annyi már eddig is kiderült a felületes utánanézésből, hogy ezek általában négy vagy öt hétvégések, és mindig van a végén egy vizsga. Azért el tudom képzelni azokat az órákat, ahol minden egyes koktélt szépen végig kell kóstolni, hogy jól sikerült-e! Biztos már az óra felénél igen emelkedett a hangulat. Ahogy egyre többet írok és gondolkodok róla, egyre jobban megjön hozzá a kedvem, úgyhogy lehet, hogy kicsit komolyabban utánanézek a lehetőségeknek, helyszíneknek és áraknak. Egészen befészkelte magát a gondolat az agyamba!

Tovább olvasom

Tegyünk egy próbát

olcsó bukósisak

olcsó bukósisak

A múltkor említettem, hogy napirendre tűztünk egy próbamotorozást a „meglepetés” közös ismerőssel, és lassan el is jön az az időjárás, amikor már meg lehet ejteni egy ilyet. Mivel az ismerősünknek éppen nincs pót bukósisakja, ha jól rémlik, valami olyasmit mondott, hogy eltört, vagy elveszett. Ezért abban maradtunk, hogy majd szerez nekünk egy olcsó bukósisakot, amit részben kifizetünk. Így a fejünk is védve lesz, és azért mégsem ingyen fog minket furikázni. Kíváncsian várom már, biztosan nem semmi élmény lesz. Egyelőre csak képen láttuk a motort, de az a képről is látszott, hogy nem egy robogó kaliberű gépről van szó. Szóval biztos, hogy elég nagy ereje van. Talán a motorozás után majd megint megejtünk egy laza sörözős-beszélgetős estét, mert tényleg jól sikerült a múltkori. Nagyon furcsa, hogy élően annyira jól és flottul ment hármunk között a beszélgetés, és erről a próbamotorozásról folytatott e-mailezésben pedig valahogy, legalábbis nekem, feszélyezettnek tűnik. Lehet, hogy kell még egy-két alkalom élőben, hogy így hárman összerázódjunk. Elvégre ketten-ketten már évek óta ismerjük egymást, és elég rendszeresen váltottunk e-maileket is, szóval furcsa, hogy ez most így alakult. De semmiképpen nem szeretnék semmit belemagyarázni. Az egyetlen dolog, amit biztosan tudok, hogy várom azt a próbakört!

Tovább olvasom

Nem jutottunk semmire…

Jobban belegondolva nem tudom, hogy mi értelme van egy olyan beszélgetésnek, amiből végül vita lesz, majd a végén úgysem jutunk semmire. Valamelyik beszélgetés alkalmával felmerült a kérdés, hogy vajon melyik lehet a személyszállítás legjobb módja. Mármint úgy legjobb, hogy legkényelmesebb, legbiztonságosabb, legolcsóbb és a többi. Például ez is egy olyan téma, amiben – legalábbis szerintem – mindenkinek van egy határozott véleménye, amihez aztán a végletekig ragaszkodik, már csak azért is, mert nem ismerné be a többieknek, hogy igazuk van. Szerencsére nálunk ezekből soha nem lesz életre szóló haragszomrád, de akkor sem igazán értem, hogy miért jönnek föl egyáltalán ilyen témák a beszélgetések során. Másrészről viszont talán jó is, hogy néha összekülönbözünk ilyen dolgokon. Ha másért nem, hát legalább azért, hogy később ezekkel tudjuk húzni egymást. Egyébként is egészen elképesztő témáknál tudunk kilyukadni egy-egy ilyen összeülős beszélgetésen. De legalább az jó, hogy mindig van miről beszélgetnünk, és ez szerencsére soha nem az időjárás! Jó kis kikapcsolódást jelentenek az ilyen esték az agyat lefárasztó munka után. Szerintem mindenkinek rendszeresíteni kellene az ilyen eseményeket!

Tovább olvasom

Sikerült!

Mármint sikerült összehozni azt a sörözést, amiről a múltkor írtam. Ráadásul volt benne egy kis csavar is. Ugye kiderült, hogy évek óta van egy közös ismerősünk, de ez valahogy soha nem derült ki egészen addig, amíg szóba nem került valahogy a flottakezelés. Szóval ezzel az ismerőssel sikerült úgy összeszervezni egy estét, hogy mindhárman ott voltunk. Viszont mindkettőnket sikerült jó alaposan elképesztenie azzal, hogy egy motoros bőrkabátban, és kezében bukósisakkal lépett oda az asztalhoz. Mint már mondtam, évek óta ismerjük mindketten, de egyikünk számára sem derült ki idáig, hogy ő igen aktívan motorozik. Bár nem ez a fő közlekedési eszköze, gondolom ezért is alakult így a dolog, viszont a szezon elejétől a legutolsó enyhébb napokig a motorral jár, ahova csak lehet. Mondta is, hogy már a tavaszias idő első jeleitől alig várta, hogy legyen ideje a szezon első útja előtt majdhogynem kötelező átnézésekre, erre-arra. Az pedig csak a véletlen, hogy ezt pont ma sikerült megejtenie, és ha már egyszer sikerült, akkor hozzánk is motorral jött. Bizonygatta, hogy ilyenkor még az is megéri, hogy nem ihat alkoholt, mert annyira szeret motorozni. Felajánlotta, hogy alkalomadtán majd elvisz minket egy-egy próbakörre, ha szeretnénk. Én mindenképpen kipróbálnám, persze csak szerény keretek között, mert mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen motoron utazni, de eddig valahogy nem adódott rá lehetőség, hogy kipróbáljam. Hát, most ezt is elém hozta az élet!

Tovább olvasom

Régi ismerős

A múltkori bejegyzésben írtam arról, hogy nézegettem az ausztriai állásokat, meg arról, hogy milyen következtetéseket vontam le a különbségekből. Mintha csak a telepátia műve lett volna, tegnap ránk írt egy rég nem látott ismerős, aki történetesen Ausztriában dolgozik. Néhány éve, mielőtt kiment volna dolgozni, ő is rendszeresen játszott velünk, járt velünk a baráti társasággal sörözni. Ráadásul úgy kezdte az e-mailjét, hogy fogalma sincs róla, hogy miről jutottunk eszébe. Csak rájött, hogy milyen régen hallott már felőlünk, és szeretne helyzetjelentést kérni. Ha már e-mailezésebe kezdtünk, neki is megírtam, hogy nézegettem az ausztriai állásokat, és hogy mire jutottam velük kapcsolatban. Kértem, hogy mondja el, hogy ő hogyan látja a dolgot. Nagyon kíváncsi voltam, hogy jól láttam-e a dolgokat. Végeredményben arra, hogy igazam volt-e a témával kapcsolatban. Egyelőre még nem érkezett meg a válasz, úgyhogy továbbra is nagyon kíváncsi vagyok. Mindenesetre azt megírta, hogy nagyon jól érzi magát Ausztriában. Miután a többiek is megismerték, teljes mértékben befogadták, és nem kezelik ő „a külföldi kollégaként”. Írta, hogy ha minden igaz, akkor hamarosan hazalátogat egy hétre, és megpróbál mindenkivel összefutni legalább egy ital erejéig, akikkel régen rendszeresen összejárt, úgyhogy hamarosan talán élőben is megvitathatjuk ezt az ausztriai állás kérdést.

Tovább olvasom

Milyen kicsi a világ!

Kiderült, hogy hosszú évek óta van egy közös ismerősünk, akiről eddig nem is tudtunk. Mármint tudtunk róla mindketten, hogy a srác az ismerősünk, de az nem derült ki, hogy mindketten ismerjük őt. Teljesen véletlenül derült ki egy beszélgetés közben. Valahogy szóba került a tartós bérlet, és mindketten mondtuk, hogy van egy ismerősünk, aki egy flottakezelő cégnél dolgozik. Itt még nem is volt semmi gyanús, aztán valamelyikünk a nevén említette, a másik meg nevetve mondta, hogy „jé, az én ismerősömet is pont így hívják”. Innen már elég gyorsan eljutottunk odáig, hogy tényleg ugyanarról az emberről beszélünk, mint a másik. Már nem először fordul elő, hogy megállapítjuk, hogy milyen kicsi a világ. Egyre-másra derül ki, hogy közös ismerősünk van, vagy éppen az ismerőseinknek van rajtunk kívül közös ismerőse. Ebbe pedig előbb utóbb bele fogok zavarodni… Mindenesetre megbeszéltük, hogy egyszer mindenképpen szervezünk majd egy közös sörözést vagy valami hasonlót, ha már egyszer mind ismerjük a másik kettőt. Elgondolkodtató, hogy ez hogy a fenébe nem derült ki eddig. Pedig tényleg évek óta ismerjük mindhárman a másikat. Ez a történet is csak még jobban megerősítette bennünk a „kicsi a világ” elméletet, és biztos vagyok benne, hogy hárman is ugyanolyan jókat fogunk beszélgetni, mint ketten-ketten.

Tovább olvasom

Kíváncsi lettem

ausztriai állásajánlatok

ausztriai állásajánlatok

Az egyik ismerőssel folytatott beszélgetések bogarat ültettek a fülembe, és az egyik szabad estémen elkezdtem körülnézni, hogy az én szakterületemen milyen ausztriai állásajánlatok vannak. Kíváncsi voltam, hogy találok-e olyat, ami miatt kísértésbe esnék, hogy megpályázzam. Nos, az eredményeim vegyesek lettek. Egyik részről az átlag teljesen nyilvánvalóan az itthoni színvonal fölött van. Mind fizetésben, mind pedig az egyéb feltételek terén. Viszont a több órányi nézelődés alatt körülbelül öt olyan álláshirdetést találtam, ami komolyabban elgondolkoztatna, ha úgy döntenék, hogy ki akarok menni dolgozni Ausztriába. Ebből pedig vagy arra tudok következtetni, hogy odakint is szerencsével lehet csak kiemelkedően jó ajánlatokat találni, vagy egyszerűen az osztrákoknál máshogy működnek az olyan magas minőségű állásajánlatok, mint nálunk. Teszem azt, a cégen belülről próbálják meg először betölteni ezeket a pozíciókat, vagy például kizárólag fejvadászcégeknek adják ki ezeket a lehetőségeket. Mindenesetre arra jutottam, hogy nem csábítanak az ausztriai állásajánlatok, hogy fontolóra vegyem a kint dolgozást. A múltkoriakban leírt érveim pedig még azt a halvány érdeklődést is elnyomják, amit egyébként azok az összegek keltettek, amiket a néhány prémium álláshirdetésben láttam. Ráadásul ez az egész keresgélés csak egy elméleti dolog volt, de legalább gazdagabb lettem némi tapasztalattal.

Tovább olvasom

Csiszolatlan gyémánt a felszolgáló állás

Az ember nem is gondolná, hogy mennyi előnye lehet egy felszolgáló állásnak. Ráadásul kinek milyen előnye származik belőle. Annak, aki nagyon szociális és társaságkedvelő, remek lehetőség, hogy annyi emberrel ismerkedjen meg, amennyivel nem szégyell. Aki éppen facér vagy egyszerűen csak imád hódítani, annak ott van a kezében a lehetőség, hogy szóba elegyedjen a bombajó nőkkel, megszerezze a számukat vagy éppen meghívja őket egy pohár borra, egy korsó sörre, egy koktélra, éppen milyen típussal akadt össze. Ezt pedig nem a levegőből szedtük, hanem ismerős avatott be minket a rejtelmekbe. Méghozzá egy olyan ismerős, aki már hosszú évek óta dolgozik felszolgálóként egy pesti pubban, és nem azért, mert nem vihetné feljebb. A felsoroltak közül gyakorlatilag mindegyik előnyét folyamatosan vagy kisebb nagyobb megszakításokkal élvezi ennek a helyzetnek. Ráadásul egy olyan valakiről beszélünk, aki csak él az adott lehetőségekkel és nem kihasználja őket. Számos női törzsvendége van, aki nem is akar tőle semmit, csak egyszerűen élvezik azt a figyelmet, ami tőle kapnak. Hiába, a nőknek az kell, hogy figyeljenek rájuk és szépeket mondjanak nekik. Természetesen mindezt bármiféle hátsó szándék nélkül! Így talán még érthetőbb, hogy ekkora sikere van a hely női vendégeinek körében.

Tovább olvasom